1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. mozgás közben valakihez, valamihez eljut, és azt érinti. lábát érte a lövés.

2. tn vhova érkezik. ▸ a közelébe a nyomába se ér | elér valamit, odaérkezik valamihez. végre partot ért. | ▸ célt ér célját éri

3. elér, utolér. még az állomáson érték a vonatot; a vízen érte őket a vihar. | valamin rajtakap. tetten éri.

4. valami történik vele, osztályrészéül jut. szerencse éri. | ▸ szó éri

5. tn (nagysága azzal mérhető, hogy) vhol van a vége, határa, teteje. derékig ér a víz. | (tn is ) széle, vége érintkezik valamivel. a levesbe ér a bajusza; ▸ egymást érik | tn ▸ valakihez, valamihez ér

6. ritk időt, kort, eseményt megér. nem éri a holnapot. | ▸ valamilyen véget ér története (szomorú) véget ér(t).

7. ▸ valamit ér valamivel mit érsz a pénzzel, ha ...?

[?tör ]

1. valamilyen értéket képvisel. annyit nem ér. ▸ annyit ér, mint döglött lovon a patkó

2. tn biz érvényes, szabályos, jogos. ez a dobás nem ér!; ▸ nem ér a nevem

[←ér¹ ]

1. a vérkeringést vezető csőrendszer egy szakasza v. ága. ▸ savó, tej víz folyik az ereiben ▸ eret vág valakin

2. ▸ költői ér

3. növ levél lemezén a tápanyagokat szállító vékony csőszerű rész. | ▸ a paprika ere

4. bánya kőzetek hasadékait kitöltő ásványi anyag, kül. érc. új eret tártak fel.

5. vill | kábel drótszálai közül egy. | szigetelt vezető.

6. vál anyagon vékony, finom fonalas rajzolat. a márvány erei.

[ fgr ]

a csermelynél is kisebb folyóvíz. | ▸ vékony érben

[←ér³ v. fgr ]

1. a gazdasági életben ált. értékmérőként és csereeszközként haszn. érme, bankjegy, államjegy. pénzt keres; ▸ semmi pénzért sem ▸ minden pénzt megér ▸ pénzzé tesz valamit | tört fizetési eszközként haszn. áru.

2. vagyon, gazdagság. a pénz nem boldogít. | anyagi érték. az idő pénz.

3. elav csekély értékű váltópénz. két pénzbe kerül.

4. nép a hal pikkelye. ▸ se pénz, se posztó ▸ pénz az ablakban ▸ csak úgy dől hozzá a pénz ▸ pénz áll a házhoz ▸ nem lopja a pénzt ▸ megéri a pénzét

[ szláv<germ ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].